A Rock Maraton napos oldala

Július 5-11. között zajlott Magyarország legnagyobb kizárólag rockzenei fesztiválja, a Pécs melletti X. jubileumi Rockmaraton. Gőbl Gábor Budaházy pólóban koncertezett, fellépett többek között az OSSIAN, Dalriada, Kalapács és a Lord is.

Mindenek előtt szögezzük le, hogy a malomvölgyi arborétum területén immár tizedik alkalommal megtartott pécsi fesztivál alapvetően egy liberális hangulatú rendezvénynek indult. Az évek során szinte bármilyen rockzenét játszó nevesebb hazai zenekar megfordult itt. Olyannyira széles a paletta, hogy a kommunista nézeteket valló "Hétköznapi Csalódások" punkzenekartól kezdve az OSSIAN-ig vannak rendszeres fellépők, de koncertezett már a Kormorán, illetve az utóbbi években rendszeres vendéggé vált például a Dalriada. Hasonló érdekesség, hogy a fesztiválon megvásárolható pólók között ugyan úgy helyet kapnak a Kárpátia zenekar pólói, mint a Che Guerava képével ellátott vörös pólók - bár utóbbiból legutóbb már alig lehetett egyet-egyet látni.

Negyvenezren a rockzene miatt

A Rockmaraton a nemzeti oldalon híres Magyar Sziget fesztivállal egykorú, ahhoz hasonlóan indult tíz évvel ezelőtt. A Pécs melletti fesztivál média megjelenések tekintetében messze elmarad az ultraliberális Sziget illetve Volt fesztiváltól. Szponzorok természetesen vannak, köszönhetően a "pártsemleges" nézőpontnak. Itt egyszerre vannak Fejbőr pólós kopaszok és színes tarajos punkok, és természetesen sötét bőrruhás rockerekből látni a legtöbbet. Általában kicsit több a résztvevő, mint a Magyar Szigeten, vagyis évről évre ugyan úgy megfigyelhető, hogy egyre népszerűbb a fesztivál. A hetijegyek ára is hasonlóan szokott alakulni.

Idén szerencséje is volt a pécsi Rockmaratonnak, hiszen a jubileum és az Európa Kulturális Fővárosa program is segítette a szervezést, elsősorban anyagilag. Az elővételes hetijegyek ára hihetetlenül olcsó volt, mindössze hatezer forint volt egy karszalag - gyakorlatilag a napijegy ára. Ezért cserébe keddtől szombatig három színpadon száznál több koncertet és egyéb programokat lehetett látogatni, mindezt megfejelve egy hétfői nulladik napi nyitó bulival, illetve vasárnap egy nagyszínpadi VB döntő nézéssel és záró születésnapi koncerttel. Nem csoda, hogy több, mint negyvenezer résztvevő fordult meg a fesztiválon, bár a nemrég tartott, jóval gyengébb felhozatalú Volt illetve szintén Pécs melletti EFOTT fesztiváloknál jóval kisebb volt a média megjelenés - ha volt egyáltalán a helyi adókon kívül.

Az utóbbi évek során - így idén is - egyre több külföldi zenekar is fellépet. Egyre több északi zenekar látogatott már el a malomvölgyi tavak mellé, korábban volt már Tyr vagy Fintroll, idén pedig az Ensiferum fokozta a hangulatot, de volt Blaze Bayley is - vicces módon a Dalriada előzenakaraként. Itt a hazai zenekarokat is megbecsülik és szeretik, ugyan olyan nagy tömegek voltak Moby Dick, OSSIAN, Dalriada vagy például Lord koncerteken is, mint Ensiferum-on, a hangulatról nem is beszélve. Kellemes információ az is, hogy punk-ok vannak, de "norvégok" nincsenek, bár "kisebbség pótlónak" itt volt a csúnyán leszereplő Pataky Attila, de erről majd később.

Mindjárt az első napon, kedden a magyar metál zene kedvelői örülhettek a legjobban. A nagyszínpadon fellépett többek között a Moby Dick, OSSIAN és a Pokolgép is. Külön "diadal" a nemzeti oldal híveinek, hogy Gőbl Gábor basszusgitáros Szabadságot Budaházynak! pólóban játszott a Moby Dick koncertjén a több ezres tömeg előtt! Hozta a megszokott zúzós hangulatot az OSSIAN is. Szinte sajnálta az ember, hogy ez egy fesztivál, így tartani kellett a menetrendhez, nem lehetett ráadásokat adni a koncertekre.

Komoly érdeklődés várta a Pokolgép koncertjét is. Köztudott, hogy nemrég távozott Rudán Joe az énekesi posztról, majd válogatás után helyét a fiatal Tóth Attila vette át. Nagy volt az érdeklődés, hogy vajon hogyan fog szólni a zenekar igazán nagyszabású koncerten, illetve milyen hatással lehetett a zenekarra - jó vagy rossz irányba - Joe távozása. Örömmel jelenthetjük, hogy Tóth Attila kiváló! A húsz éves számok éneklésénél többeket olyan érzés fogott el, mintha Kalapács Józsi húsz évet fiatalodva tért volna vissza. Néha még kicsit szokatlan az új hang, de már most nagyon összeérett a zenekar. Külön érdekesség, hogy a koncerten egyúttal lemez felvétel is zajlott, így hamarosan ilyen formában is hallgatható lesz az új felállás. Másik kellemes hír a Szent Korona Rádió hallgatóinak, hogy a fiúk új dalt is játszottak. Címe sem volt még, így a refrén egy sorával harangozták be: "Ne üss, ne rúgj, ne marj belém". Ki merem jelenteni, hogy a Kívánságműsorunk egyik új kedvence lesz ez a dal, ha majd elérhetővé válik, és nem csak azért, mert nemzeti érzésekről, és a magyarság sorsáról szól! Hatalmas sikert aratott a Rockmaraton közönsége előtt is, és ha gonosz dolog is ilyet mondani - előre elnézést kérek érte -, de Joe távozása talán még jót is tett a zenekarnak

Szerdán punk nap volt, de a kisebb színpadon fellépett a Road, a Rómeó Vérzik és a Fekete Sereg is. "Örömteli" információ, hogy - több résztvevő beszámolója szerint - hiába volt a nagyszínpadon Exploited punk koncert, a tömeg nagy része (sok punk is!) inkább a Road koncertjét választotta

Csütörtökön ismét a metál és folkmetál kedvelői örülhettek a nagyszínpad mellett. Fellépett az egyik magyar Iron Maiden tribute zenekar, az Up the Irons, majd utána az ex Iron Maiden énekessel felálló Blaze Bayley. Utánuk következett a sokak által várt Dalriada nagyszabású koncertje. Akik már több Dalriada koncerten megfordultak, sokszor panaszkodva tapasztalták, hogy az élő hangzás sajnos jóval alul marad a kiváló stúdió felvételekhez képest - köszönhetően a problémás hangosításnak. Személyes véleményem szerint ez életem második olyan Dalriada koncertje volt - a tavalyi verőcei koncert után -, ahol ez a probléma nem jelentkezett. Külön meglepetés, hogy a zenekar a Fajkusz-Banda vonóstrióval kiegészülve lépett fel, mely igen jót tett a hangulatnak, és lehetőséget több Arany János ballada eljátszására is, élőben. Nem mehetünk el amellett a tény mellett sem, hogy látványos a zenekar fellépéseinek minőségi javulása is. Szinte nagy nemzetközi folkmetál bandához méltó módon szerepeltek, szőrmebundákkal kiegészített bőrruhákban. Ki kell jelentenünk, hogy a mostanában eladási mutatókban is kiemelkedő zenekar (szeptemberben még Ákos lemezeladási mutatóit is lenyomták, megközelítve az új OSSIAN lemezek fogyásait) bizony igen csak a hazai rockélet babérjaira kíván törni, és ennek érdekében sokat is tesznek.

Mondhatjuk, hogy a Dalriada teljes rangú előzenekar volt a finn Ensiferum előtt, mely a közönségnek rendkívül tetsző produkciót adott elő. Az est pikantériája volt, amikor Ensiferum közepén a nagyszínpadon teljesen elment az áram fél órára. Ez természetesen a Rockmaraton válogatott közönségét egyáltalán nem viselte meg, ahogy a fellépőket sem (kíváncsi lennék, hogy a hazai mainstream zenekarok hogyan reagálnának egy ilyen esetre). Még vissza melegedtek a fények, de amint lehetett újult erővel folytatták a második versszaknál félbe maradt számot. A fesztivál szerencsés anyagi helyzetének és a szervezők hozzáállásának köszönhetően vicces esemény történt a koncert után, ugyanis az áramszünetért cserébe öt hordó ingyen sört (!) osztottak szét a koncert után!

Pénteken többekből vegyes érzelmeket váltott ki a program. A nagyszínpadon fellépett a Szent Korona Rádióban is játszott Zorall és Mobilmánia, de a kisszínpadon szerepelt például a Tűzmadár zenekar. A szervezők viszont úgy gondolták, hogy az utolsó napokon a "nagyközönség" számára számító zenekarokra is szükség lesz, vélhetően a látogatói szám növelése miatt. Ezért utolsó két fellépőnek meghívták a nagyszínpadra az Eddát és a Republikot is. Ennek következtében Kalapács és zenekara a második sátorral fedett színpadra szorult. Az eredmény tomboló telt ház lett a sátorban, koncert közben a közönség többször a "nagyszínpad"-ért is kiáltott. Természetesen nagyon sok számot játszottak, melyeket itt a rádióban is szívesen hallgathatnak a nemzeti rock kedvelői, határon innen és túl. Sajnos fájdalmasan rövidnek tűnt a műsor a kisszínpad szoros programja miatt, de annál nagyobb szeretettel fordult egymáshoz a zenekar és a közönség

Kalapácsról kifelé jövet az ember láthatta a nagyszínpadon játszó Edda koncertjét. A tömeg összetételén erősen látszott a felhígultság, hiszen sokan csak erre és a Republik koncertjére érkeztek. Itt esett meg a Rockmaraton egy olyan momentuma, mely azóta több helyen bejárta az Internetet. Leírom, hogy saját szememmel hogyan láttam az eseményeket. A koncerten egy számomra - és a közönség reakcióit tekintve a többség számára - ismeretlen, valami új lemezes számot játszottak, melyre az öt-tízezer emberből kb. húsz fő csápolt az első sorban. Majd elkezdték a "Minden sarkon álltam már" c. klasszikusabb nótát, de az első sor előtt Pataky hirtelen leállította a koncertet. Ezek után közölte, hogy "nem mehet el egy esemény mellett", majd kifejtette, hogy az imént őt megdobták a színpadon (bizonyos értesülések szerint egy paradicsommal), majd - finoman fogalmazva - minősíthetetlen stílusban közölte, hogy "játsszuk le a színpadon", és percekig tartó kitörésében elküldte az illetőt és rokonságának nagy részét "bizonyos" helyekre, "bizonyos" módon. Az igazság az, hogy ha csak a hangot hallottam volna, meg mertem volna esküdni rá, hogy a jelenet egy borsodi faluban a cigánysor mellett játszódik. Sajnos ránézésre sem javult a megítélésem: fux, szolizott bőr, ujjatlan póló, erőfitogtatás, közben az alsó tagozatos cigánygyerekekre jellemző alpári beszólások, perceken keresztül a többezres tömeg előtt - melynek első pár sora ezen nagyon felbátorodott és ujjongani kezdett. Az eseményről a bama.hu közzé tett egy picit hiányos felvételt. Pataky "műsora" még tovább is tartott, cenzúrázatlan ízelítő épületes műsorából alább:

Számomra eddig tartott ez az Edda koncert, de az a jó Malomvölgyben, hogy a fesztivál területén kívül is hangulatos kiskocsmák várják a tavak mellett a betérni vágyókat, így jobb kinti társaságban is el lehetett tölteni az időt fröccs vagy traubi mellett politizálva, amíg a Republiknak is vége lett.

Szombaton fejeződött be a zenei program. A kisszínpadon meg lehetett hallgatni például a felvidéki Phoenix zenekar koncertjét, de az igazi program a nagyszínpadon várta a látogatókat. Amolyan rock/blues nap volt az utolsó, melyet a vicces, de ugyanakkor hangulatos - nyomokban politikai utalásokat is tartalmazó - Blues Company kezdett. Utánuk következett a nemrég hatvanadik születésnapját ünneplő Deák Bill Gyula és zenekara, akit a Radics Béla Emlékóra hallgatóinak - illetve bárkinek, aki picit is otthon van a blues műfajában - nem kell bemutatni. Bill kapitány hangja töretlen, a hatalmas közönség ugyan úgy örül a régi klasszikusoknak, mint a nemrég kiadott új lemezek dalainak. Ami pedig a hazai rockzenei élet számára is figyelemre méltó, hogy egy fiatal, mindössze 23 éves tehetség vette át a gitáros szerepét Bill oldalán. Teljesítménye meggyőzte a közönséget, hihetetlen blues szólókkal tarkította a műsort, ha így folytatja azt is mondhatjuk, hogy megvan a blues Rubcsics Ricsije. Érdemes lesz követni jövőbeli pályafutását.

Este fellépett még Hobo is, de előtte fergeteges és emlékezetes hangulatú koncertnek örülhettek a Lord rajongói is! Sajnos Gidófalvy Attila nem vett részt a koncerten, de a koncertek látogatói tudják, hogy erre az esetre is megvan a kiváló helyettesítés. Harminc év után is frenetikus a hangulat a Lord koncertjein, így volt ez a Rockmaratonon is. Ahogy én láttam, simán verték az előző napi Eddát, akár az új albumról, akár a klasszikus dalaik közül játszottak. A tömeg tekintélyes része pedig ma is ugyanúgy térdel a Vándor alatt, mint az öreg rajongók.

A vasárnapi záró napon a látogatók nyomon követték a világbajnokság döntőjét egy nagyszínpadi kivetítőn. A hét meccseit egyébként több kivetítőn is élőben lehetett követni a sörös sátrakban a maraton alatt. Meccs idején többször voltak sörakciók, a döntőre pedig ismét több hordó ingyen sört osztottak szét a pultoknál.

Összefoglaló

Szerencsés volt a fesztivál, hogy idén Pécs lett Európa egyik kulturális fővárosa, így idén a különösen alacsony árak mellett is fejlett színpadi technika várta a résztvevőket. Talán egyedül a fesztiválra való kijutás lehetett kényelmetlen a nem autóval érkezőknek. Infrastrukturálisan valami hasonlóra lehet gondolni, mint a Magyar Sziget esetében, de a nemzeti fesztivál összességében kulturáltabb közönsége, illetve a Csattogó-völgy kiépítettsége miatt a Rockmaratonon kényelmetlenebbül érezheti magát a fesztiválozó.

Nemzeti érzelmű emberek is szép számban, évről évre egyre többen látogatnak Malomvölgybe, határon innen és túlról egyaránt. A szervezők idén külön figyeltek arra is, hogy a gúnyhatáron kívüli testvéreink is előrendelhessenek az olcsó hetijegyekből. Nem csoda, hogy megtelt az idén többszörösére bővített sátortábor is. A kocsmák mellett hazai bortermelőktől is lehetett a helyszínen vásárolni, kenyérlángostól a kürtőskalácsig hagyományosabb hangulatú ételekhez is hozzá lehetett jutni. Aki az utóbbi években is járt már a pécsi Rockmaratonon, annak feltűnik, hogy itt is erősödik a nemzeti légkör. Bár a fesztivál alapvetően liberálisabb hangulatú, és egy kívülállónak ijesztő lehet a sok fekete ruhás, többnyire ittas, hosszú hajú rocker tömeges látványa, azért elmondható, hogy a határon belüli nagyobb fesztiválok közül - a Magyar Sziget után - talán ez a legbarátságosabb és leghangulatosabb. A túl sok fellépő és a feszített időbeosztás miatt talán kicsit gépies kezd lenni a rendezvény, de messze jobb egy rockzenét szerető magyar ember számára, mint a mainstream médiában agyon dicsért fesztiválok.

Talán csak azt sajnálhatjuk, hogy olyan zenekarok, mint a Kárpátia, Romantikus Erőszak vagy a Hungarica valószínűleg soha sem fognak fellépni, új látogatókat inkább a kiégett vagy agyondicsért tinibálvány bandákkal akarnák megfogni a szervezők. Abban azért nyugodtak lehetnek a rockerek, hogy ezen a fesztiválon soha sem lesz olyan fellépő, melynek nincs köze a rockzene valamilyen műfajához, és a fesztivál fellépői azért tudják, hogy ez az egyik legjelentősebb hazai rock rendezvény, a legnagyobb éves seregszemle a hazai palettán. A nemzeti oldalon is sokaknak jól eshetett bemelegítésül az idei X. Magyar Sziget előtt, jövőre pedig, 2011-ben újra megtelik majd mind a Malomvölgy, mind pedig a Csattogó-völgy olyan emberekkel, akiknek elegük van a médiában agyon nyomott zenék uralmából.

(loserock - Szent Korona Rádió)